Kétszínü lágyság koszorúban

 

Két személynek nagy önuralom mellett kitart három napig. Kakaó, kávé, marmalade társaságában képes eltűnni a tányér színéről szinte azonnal. Tortalapnak sem utolsó.

Lágy, enyhén nedves, kanyargós mintás, minden korosztály kedvelős. Megevős.

Egy asztalnál a Sült Levendulával

Semmi extrát, semmi flancosat nem szeretnék ezzel a bloggal, nem kívánok szakácsnői, gasztrobloggeri karriert építeni, és ételfotós sem leszek. Csupán egy receptgyűjteményt vágyok alkotni "modern papírokon", ami a szemnek is kellemes. Nem utolsó sorban pedig jól esne, ha tudnék másoknak is ezzel örömet, sikerélményt adni.

Hogy honnan jött e cím, nem tudom. Csak annyit, hogy egyik kedvenc virágom a levendula, amit gondoltam valami szójátékkal összhangba hozok a blog témájával. Lesz, mikor másoktól kölcsönzött recepteket jelentetek meg, lesz, hogy általam átírtakat, tapasztalatokat, vagy épp csak gondolatokat, amelyek az ízek, ételek, színek és az élet témájában fogantak meg. Lesz, hogy magyarázom a bizonyítványom, de hát - tán nem csak egymagam -, nem örököltem jól bevált tuti recepteket... csak megkeresem őket a világban és tesztelem őket a konyhámban. Ennek eredménye e blog.