Egy hete, lekvárfőzés után maradt még egy-két marék málna. Csak nézegettem, magában enni már nem volt kedvem... és akkor, egy szimpla hétköznap rámtört a süthetnék.
Ez egy nemsüti. Amolyan ötödikesek első konyhai "komoly" művének való. Abszolút kezdőknek. De azért van benn egy kis tűzhelyi produkció. Minden esetre málnás, vaníliás, édes, hűvös. Olyan de ügyes vagy kislányom! De finom!
Hol volt, hol nem volt, sok-sok magtalan mazsolaszem, akik egy messzi-messzi spájzban hánykódtak, egy zacskóban, tömegnyomorban. Hát egyik nap rohantam hozzájuk én, és kiszabadítottam őket fogságukból.
Persze nem magamtól, mert hónapok óta eszembe sem jutott feléjük nézni, nemhogy használni őket.