Megunhatatlan. Sűrű és tömény. Én így szeretem. Köze sincs a menzakajához.
Szerintem az igazi paradicsomleves nem nélkülözi a fűszereket. Jobb híján legutóbb megelégedtem a sűrítmény paradicsommal, lévén este 9 óra volt, mikor megkívántam. Az íze pedig a hagymáktól lett az igazi. Mindig is hiányzott valami a menzás paradicsomlevesből. Most ezeket százszorosan pótlom vissza.
És a hozzávalók:
1 fél tk pirosparika
1 vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
egy nagy üveg paradicsomsűrítmény
fél liter paradicsomlé
fél liter zöldség/csontleves lé
fekete bors
só
oregano
cukor
bazsalikom
reszelt trappista sajt
1) Minden folyékonyat összeöntök, a püréhez adom a folyadékokat addig, míg kellő állagot el nem érek. Se mártás, se leves ne legyen. A kettő közt valahol.
2) Majd a pucolt vöröshagymát félbe vágva beleteszem a fokhagymával, egy csipet sót, evőkanalanként a cukrot ízlés szerint, a paprikát, egy csipet borsot, csippentés oregánót és pár szép levél bazsalikomot (vagy szárítottból egy teáskanálnyit) adok a léhez, amit összeforralok.
3) Mielőtt viszont a fokhagymát beletesszük, vágjuk félbe a gerezdet és vegyük ki a legbelsejét. Könnyen kijön. Ez az a rész, amiből a növényke elindulna, és keserűanyagokat szabadíthat fel belőle a főzés. Sokkal lágyabb lesz e nélkül a rész nélkül az íze.
4) Mikor összeforrt a levesünk, ellenőrizzük az ízét. Ha nekünk finom, kész is. Kihalásszuk a darabos ízesítőket. Tálkákba szedjük és reszelt sajttal megszórjuk a tetejét. És nyammm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése