Hol volt, hol nem volt, sok-sok magtalan mazsolaszem, akik egy messzi-messzi spájzban hánykódtak, egy zacskóban, tömegnyomorban. Hát egyik nap rohantam hozzájuk én, és kiszabadítottam őket fogságukból.
Persze nem magamtól, mert hónapok óta eszembe sem jutott feléjük nézni, nemhogy használni őket.
A minap ugyanis asztalunkra került egy szimpla pékségből kikerül szimpla kis fonott kalács. Benne mazsolákkal. Épp a sárgabarack kompótok után a lekvárnak álltam neki, és eközben eszegettem a kalácsot. Folyamatosan csipegettem a barackot, mindenféle hibát, okot direkt felfedezve, hogy nyugodtan megehessek egy-egy gyümit. Felfedeztem egy véletlen kipottyant mazsolaszemet a konyhapulton... bekaptam... a barack íze még a számban volt. Hoppá! Felszaladt a szemöldököm: nem is rossz! És már rohantam is a kétségbeesett mag nélküli szőlőcskékért.
Kajszilekvár fűszeres mazsolával
Elkészítésében semmi ördöngösség, mindent úgy kell csinálni, ahogy bevált a lekvárfőzés. Kinek így, kinek úgy. Saját tempóban, saját fazékkal, saját ízléssel. Én "ötkeres" 3:1-et használok, a mai rohanó világban már nekem sincs időm dunsztolni, ráadásul nagyanyáink dunyháival az igazi... ez számomra már csak mama-kuriózum. Különben is: dunsztom sincs.
De essünk is neki gyorsan! Kell:egy sárgabarack-hegy (itt: 1,2kg-1,3kg pucolva, mag nélkül),
1 cs. "ötker" 3:1 dzsemfix,
30-40 dkg cukor (attól függően, ki mennyire szereti édesen),
1 marék mazsola, vagy amennyi jól esik (ízlésre és mennyiségre bízva),
2-3 nagyobb fahéjdarabka és 4-5 egész szegfűszeg
1) Jöhet a klasszikus uncsi barackhámozás. Forrásban lévő vízbe beledobunk a lábasunkba annyi gyümölcsöt, amennyit épp ellep a víz, 5-10 mp-ig benne hagyjuk, majd kivesszük őket és le"morzsoljuk" a héját, kimagozzuk.
2) Az előre beáztatott (bár ez nem szükséges most) mazsolákat fahéjas-szegfűszeges vízben pár percig forraljuk, hogy megpuhuljanak, majd kiszedegetjük a fűszereket, és leszűrjük a mazsikat.
3) Lekvárfőző lábas + barackok + mazsolák + cukor + dzsemfix = 3 perc rotyogtatás. Közben azért adtam egy-két "pofont" a barackoknak krumplinyomóval. Aki karácsonyi hangulatot akar, egy icipici őrölt fahéjat és szegfűszeget adhat hozzá magához a lekvárhoz is. De csak tényleg picit.
4) Az előkészített üvegek pereméig töltjük a lekvárt, és jól lezárjuk őket. A teljes lehűlésig fejtetőre állítva magukra hagyjuk a művünket. Aztán jöhet a címke, dátum, ruhás tető, vagy amit akartok.
Tipp: érdemes otthon elraktározni a legkülönbözőbb méretű üvegeket. A 1-2 dl-es üvegek akár kóstolóra, reggeli vagy öt órai tea meghívásokra ideálisak, azokra az esetekre, amikor kényelmesebb és esztétikusabb a kis üvegek használata. Nem mindig csábító ugyanis ha esetleg már bontott dzsemet kell az asztalra tennünk. Mellesleg a "még a fazék alján maradt egy kicsi" probléma megoldására is jó. Sőt! Piknikezni a legjobb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése